Ha lehunyom szemeim, te itt vagy mindig. (sosem fogunk elválni)
Amikor felébredtem, nem tettünk semmi többet csak egy csókot váltottunk, míg el nem búcsúztunk.  
Mikor én megvalósítottam, nem voltál itt… a meleged.
„Sosem fogom elfelejteni”

Otthagytál engem. Áttértem a múltba.
Ez egyetlen gyötrelem csak; a mellkasom fáj.
A törött és elszigetelt töredékek, megpróbálok egyesülni.
Nem fordítom vissza. Nem tudok visszatérni ehhez a helyhez.

Mihez tudom hasonlítani?
Könnyes szemek, mindig, mindig ezen az úton.
Megállíthatatlan, elsöprő.

Könnyes szemek, hogyan volt, hogyan volt…
A mai napig, eddig az alkalomig, sosem fogunk visszatérni.
Elveszel a gondolatokban?
Elveszel a gondolatokban?
Elveszel a gondolatokban?

Törött és elszigetelt töredékek, ragyogóan lemezeltre válnak.
Lassan lecsukódnak, és így kitörlődnek, mert a szemeid csukva vannak.
Könnyes szemek, könnyes szemek, könnyesen, könnyes szemek, könnyesen.
Könnyes szemek, mindig, mindig ebben a magatartásban.

Az érzelmeim irántad elsöprőek.
Könnyes szemek, hogyan volt, hogyan volt…
Mert a szívemben egy nap, rövid időre újra találkozunk.

by: yumechan