Egy csodálatos sugár fényt áraszt a sötét lovagra
Felölel és lenyűgöz engem
Mindig hallom az eső kiáltását
A testem meghátrál a hidegben és a nedvességben

Mióta az ember szomorú, az eső esik

Melegséget érzek, biztosan
És arról a napról álmodok, mikor elutazok messzire

Az eső, ami végtelenül szakad a testemre
Valahogy túlfolyik elsöprő szelídséggel
Az idő, ami egy nap eljönne, megérkezett
Kifeszített kezek felcsillannak

Mióta az ember szomorú, az eső esik

Biztosan melegséget érzek

A fény zápora ellenére elhervad
És amikor a kéz mozdulatlan, az első belehull.

A szomorúság könnyei, melyek áradata sosem szűnik meg
Ez fuldokló érzés
Még egy esernyővel sem
Hallom az eső hangját, ahogy csepeg

Megpróbálom belevésni az emlékeket a pislákoló éjszakába
Azt kívánom, az égen előttem legyen napfény az eső után


A fény zápora ellenére elhervad
És amikor a kéz mozdulatlan, az első belehull.

Sosem fogok elpusztulni az idő végezetéig
Élet azonban „Fény és Eső”

yumechan