|
3. rész
Chuuu 2011.07.07. 20:31
3. rész
Reita POV
Mikor hazaérünk és bemegyünk a házba, apám rögtön az ajtóban fogad. Nem is csodálom… Mindig ezt csinálja.
- Na milyen volt az első nap? – vigyorog rám szélesen, és közben vállamat csapkodja.
- Szar, mint mindig – vonok vállat, majd intek a többinek, hogy jöjjenek be utánam.
- Kiket hoztál haza? – néz körbe a sok emberen, mire csak megforgatom a szemeim.
- Csak a szokásos… - intek neki, majd fel is trappolunk a szobámba.
Fel, mert elég nagy házunk van. Csak az a szar, hogy ketten lakunk… Na de sebaj. Legalább több mozgásterem van. Hallom fentről, hogy még elkiabálja azt, hogy most elmegy, majd később jön, mire visszaordibálok, hogy oké, aztán az ajtó csukódik mögöttünk…
Aoi háttal ledől a hatalmas ágyamra, Uruha hassal, Miyavi meg csak leül. Igen, a szobám is marha nagy… - nézek végig rajtuk, majd megcsóválom a fejem.
- Nekem is ekkora ágy kell, mami! – fúrja bele Uruha a fejét a díszpárnámba, amin felhorkanok.
- Nem is tudom, kinek van baldachinos ágya, mint a hercegnőknek… - mondom vigyorogva és várom, hogy robbanjon. Utálja, ha hercegnőzzük, pedig kibaszottul úgy néz ki. Meg aztán szeretjük cukkolni is.
- Kapd be a faszom! – fordul hátra és mutat be a középső csodálatos ujjával.
- Szeretnéd, mi? – vigyorgok rá összefont karokkal.
- Szeretné a halál! – húzza fel az orrát, amin Miyavi elkezd röhögni.
- Durci hercegnő! – mutogat rá, és közben vihog tovább.
- Tényleg! – ül fel Aoi, és csipkedi meg az arcát, mire Ruru morcosan néz rá és elüti a kezét.
- Elmehettek mind a picsába! – dühöng, majd hasra fordul, és lábaival kalimpál.
- A tiédbe? – vonom fel szemöldököm, mert premier plánba mutatja nekünk a seggét.
- Nem – morogja. – A tiédbe, te múmia! – mondja, amin kipattannak szemeim.
- Múmia… Ez jó… - szakad tovább Miyavi a röhögéstől, de csak fejbe suhintom, és az ágyra vetődöm, pontosabban Uruha formás kis popójára.
- Hé! – csattan fel és fordul hátra a fejével, mire én is morcos pillantásokat küldök felé.
- Mit mondtál?
- Ezt csak azért kaptad, mert lehercegnőztél! – dugja ki rám a nyelvét, én meg csikizni kezdem, mert tudom, hogy nagyon csikis.
A végén már ott tartunk, hogy Aoi is beszáll a harcba, így ketten vagyunk egy ellen. Uruha könyörög, hogy hagyjuk abba, Miyavit meg kéri, hogy segítsen, de ő csak vigyorogva figyel minket. Azért megkegyelmezünk neki végül, így szuszogva fekszik háttal az ágyamon, mi meg mellette.
- Ezért még nagyon meg lesztek szopatva… - mondja lihegve.
- Az egyedüli, aki itt szopni fog, az te leszel… - feleli Aoi, amin felkuncogok.
- Mit röhögsz múmia? – csattan fel Ruru, de csak oldalba könyökölöm és morgok hozzá egy sort.
- Mi lenne, ha innánk valamit? – veti fel az ötletet Miya, mire mindhárman felpattanunk. – Na, így kell hatni az emberekre! – húzza ki magát büszkén, majd felkelünk, és megyünk le a konyhába.
Közben persze ki nem hagyták volna, hogy ne fosszák ki a hűtő kaja tartalmát, amiből persze én is ettem. Apa biztos rendelt valahonnan… - kaptam be az utolsó falatot. Tudom, hogy nem szeret főzni, szakács meg nincs. Mióta anya meghalt, mindig rendelünk… - remeg meg a kezem, de aztán becsukom a szemem és újra a régi vagyok.
Még beszélgettünk kicsit, meg néztünk egy szaftos horrort, amin mellesleg Uruha majdnem összecsinálta magát, de azért jó buli volt. Kikísérem őket, majd visszatotyogok a szobámba, és bedugom a fülembe a füldugót, majd bekapcsolom a zenét és csak hallgatom…
Estefelé apa is hazaér, és ő szól fel, hogy menjek vacsorázni. Lefordulok az ágyról, majd leszaladok, mert a hasam jelez, hogy már ideje enni valamit. Rég volt már a délután…
Lefekvés előtt még fürdök egyet, aztán újra zenét hallgatok, de már betakarózva.
Reggel csörög az órám. Tehát fél 7 van… - nyomom ki morogva, majd a fejemre húzom a párnát és leszarom mennyi az idő. Aludni akarok és kész! – döntöm el, majd alszok tovább.
Szép álmok… csak sajnos egy hátamra csapódó kéz felriaszt, és majdnem összeszarom magam, úgy megijedek.
- Szép jó reggelt! – vigyorog rám Aoi képe, amit most annyira átszabnék baltával…
- Mit ijesztgetsz vadbarom? – ülök fel és dörzsölöm ki szememből a csipáimat.
- Jöttem kelteni. Hát nem is örülsz? – böködi meg könyökével oldalamat, mire visszaböködöm, de sokkal erősebben.
- Aú, ez fájt! – simogatja meg fájó testét, amin sikerül elvigyorodnom a mai nap folyamán.
- Felöltözök, és mehetünk – kelek ki, és megyek be a fürdőbe, majd egy reggeli zuhany után felveszem az egyenruhát – persze olyan lazán, mint szoktam -, aztán csak elköszönök apától, aki sok sikert kíván a konyhából, majd lelépünk.
- Hallod, mennyit aludtál? – kérdezi útközben.
- Hallom és nem tudom. Szerintem olyan pár órát… - vonok vállat, mire értelmesen bólogatni kezd, aztán lassan hozzánk csapódik Uruha őhercegnősége is, majd a suliban Miyavi is.
- Ííí, kicsit ijesztő vagy! – néznek rám szinkronban, mire kezd elszakadni a cérna.
- Kiérdemelted a múmia jelzőt – mondja röhögve Uruha.
- Te meg lassan azt a monoklit a szemed alá.
- De én csak vicceltem! – sápítozik.
- Én nem – vigyorgok rá angyalian, majd megpaskolom az arcát, és megyünk a termünkbe.
Rém unalom van, ezt most leszögezem. Alig bírok ébren maradni a szünetig. Márpedig kéne… Aztán végre elérkezik a várva várt csengőszó, és mint aki megveszett, úgy rohanunk ki az udvarra. Cigi hiányom van, nem tehetek róla. Elfoglaljuk szépen a helyünket, és szívjuk a kis fehér rudat.
Nemsokára feltűnik egy vörös haj egy kicsit távolabb tőlünk, ahogy egy kicsi szöszivel diskurál rendkívül laza pózban. Fordulok is Aoi felé, akinek majdnem torkára szalad a cigi és köhögni kezd. Ruru kedvesen hátba vágja, majd mindannyian ránézünk.
- Mit láttál? – kérdezi Uruha kíváncsian.
- Megölöm, kibelezem, felkötöm egy fára! – morogja, és eltaposva a cigijét már menne is a vöröske felé, de gyorsan lefogjuk.
- Kiről beszélsz?
- A kis szösziről – biccentek a fejemmel feléjük, Aoi feje meg egyre jobban vörösödik a dühtől.
- Féltékeny vagy? – kérdezi Miya a cigijét szívva.
- Azt a segget én foglaltam le, hogy mer hozzányúlni? – akad ki, amivel végül is bevallja, hogy féltékeny rá.
- Talán mert nincs ráírva a neved – vigyorog Ruru, majd elengedjük Aoit, aki nagyjából lehiggadt.
- Majd ráírom – húzza fel az orrát, aztán leesik az álla. Arra fordulok, amerre néz és… Basszus! A kis szöszi épp most hajolt le valamiért, amit elejtett, így konkrétan pucsít felénk.
- Apám, micsoda segg… - nyögöm ki, mire bezsebelek egy szúrós pillantást Aoitól.
- Kár élvezkedned rá, ő már az enyém!
- Igen? Pedig nem úgy tűnik, mintha érted lenne oda… - könyökölöm oldalba, amire csak felmorran.
- Elintézem azt a vörös köcsögöt, és akkor engem fog isteníteni! – csattan fel.
- Persze… - röhögi Ruru, majd neki is leesik az álla, így ismét oda szegezzük a tekintetünk.
- Úristen, honnan jöttek ezek? Ilyen jó segge nem lehet mindenkinek… - mondja, és szinte folyik a nyál a szájából. Én csak felröhögök, de amint meglátom, hogy az én áldozatom is arra fele sétál, kicsit lesokkolok. Hamarosan megjelenik ott Tora is, meg az a kis pincsi Hiroto. Teljes a mezőny…
Ez meg… Mit csinál? – képedek el, mikor Tora belemarkol abba a seggbe, amit kinéztem magamnak! Vigyorognak egyet, aztán elkezdenek beszélgetni… a kis szöszi meg Uruha kiszemeltje hamar lelécelnek onnan, de az enyém még ott marad. Mi keresnivalója van annak ott? – forrok a dühtől magamban, majd sajnos becsöngetnek, így nem tudunk tovább elemezni és szidalmazni.
Utolsó órán már nem bírom a gyűrődést, így a padra fekszem, és Aoit nézem, aki nagyon figyel. Elkezdem bökögetni a kezét, amit az elején csak leráz, majd szigorúan néz rám.
- Mi van már? – kérdezi suttogva.
- Unatkozom… beszélgess velem.
- Énekeljek is? – kérdezi vigyorogva, de talán túl hangosan…
- Shiroyama-san! – szól rá a tanár.
- Igen, sensei? – sóhajtja unottan.
- Figyeljen, és ne beszélgessen! Suzuki-san, maga meg ne feküdjön a padon! – ró meg, mire morogva feltápászkodom, és rákönyökölök a padra. Örülhet… nem fekszem.
- Az éneklést szerintem hagyd meg másnak… - vigyorgok rá.
- Nagyon vicces – grimaszol vissza, majd tovább jegyzetel. Ezen az órán még unatkozni se hagyják az ember fiát! Pff.
Órák után ismét összeáll a banda, és mivel egyikünk se akar hazamenni, úgy döntünk, hogy elmegyünk egyet gitározni. Mindegyikőnk rendelkezik valamilyen gitárral, néha össze is szoktunk ülni, hogy zenéljünk. De csak úgy hobbiból. Aoiékhoz megyünk, de előtte mindenki elugrik a saját hangszeréért.
Tök sokáig elvagyunk, így mikor hazafele tartok, már sötétedik.
Este gondolkozni kezdek az ágyamban fekve. Ki kell derítenem a nevét… meg azt is, hogy mi a szar köze van Torához. Nem játszunk ilyet… Neki már helye van az ágyamban alattam, nem fogom tűrni, hogy azzal a majommal lógjon. Vagy azzal legyen… Kell nekem és kész! – csukom be szemeim és alszom el hamar.
A másnap sokkal unalmasabbnak ígérkezik, mint a tegnap. Ásítva lépek be a kapun, most kivételesen egyedül, mert Aoi hála istennek nem zaklatott hajnalok hajnalán. Annyira nem figyelek semmire, hogy megint nekimegyek valakinek, aki el is esik. Ráközelítek álmos szemeimmel.
- Ne haragudj… - kezdi el összeszedni a cuccait, én meg csak nézem, de nem segítek. Hamar felpattan a földről, majd gyorsan elszalad. Én meg csak itt állok egyhelyben, és nézem a fenekét, ami mozgás közben még jobban elnyeri tetszésemet. Pár pillanat múlva aztán vállat vonok, és elindulok befelé, ahol már látom a többiek kalimpáló kezeit. Sóhajtva lépek be az épületbe, majd köszönök nekik, aztán elindulunk még elszívni egy cigit az első óra előtt.
A nap nagyjából rohadt unalmasan telik, és szinte az összes órát végig alszom. Vagyis csak aludnám, ha nem szólnának folyamatosan rám, hogy ne feküdjek már a padon. De hát szétunom az agyam! A tanár is mindig azt mondja, hogy ha nem érdekel az anyag, ne pofázzak, hanem aludjak. De ha alszok, akkor meg az a baj! Ki érti ezeket? – sóhajtok fel, majd azért a nap végére összekapom magam, hiszen vége a napnak.
Most egyedül érkezem haza, ahol nem is csodálkozom megint csak, hogy apa majdnem az ajtóban fogad. Egy köszönés után már mennék el mellette, de vállamra teszi a kezét.
- Igen? – fordulok felé vissza.
- Izé, akarok valamit mondani… - vakarja meg tarkóját, amin felhúzom a szemöldököm.
- Mit?
- Hát arról lenne szó, hogy… Szóval hamarosan lehet, hogy…
- Bökd már ki, apa! – dörrenek rá. Nem szeretem, amikor ezt csinálja.
- Szóval, lehet, hogy hamarosan lesz egy új anyukád – jelenti be és várja a reakcióm.
- Oké – vonok vállat, majd megindulok a szobám felé.
Igazából… nem érdekel különösebben ez a hír. Eddig is megvoltam anya nélkül… Bár kíváncsi vagyok, hogy most kit fog hazahozni. Vagy kihez megyünk… - vágom le a táskám az ágyamra, aztán átöltözöm valami kényelmes cuccba, és húzok kajálni.
Kicsit később felhívom Aoit, hogy menjünk már le a parkba, vagy akárhova. Erre mondja azonnal, hogy riasztja a többieket, és beülhetünk a törzshelyünkre. Egy tíz perc múlva már csörget is, hogy mehetek. Összekészülök, majd köszönök apának, és megyünk is. Végül a parkban maradtunk, és leültünk egy tetszőleges padra.
Mikor egy ideje már nagyban megy a témázgatás, én körbenézek, és megpillantom azt a vadbarom Torát az én kiválasztottammal. Azonnal ökölbe szorítom a kezeimet, és dühösen kezdem őket méregetni. Ők nem vesznek minket észre, ami talán jobb is, mert netalántán felképelném, vagy csak simán megverném. A picsába, elszóltam magam! - forgatom meg szemeimet, mikor erre néznek, és a fő bunkó fölényesen elvigyorodik. Már kelnék fel, hogy jól bemossak neki, de Ruru nem enged felkelni, mert lefogja a kezem.
- Eressz! – morgom, de csak fejet ráz.
- Itt nem kéne balhézni – mondja tök komolyan, mire kihúzom kezem övéből, és csak dühöngök karba tett kézzel.
- Hát én tényleg kinyírom most már! – csattan fel Aoi, akit meg Miya nem enged odamenni.
Odanézek, és megpillantom a vöröskét a kis szöszijével. Lesz itt még háború miattuk az tuti. Most meg miért jönnek errefelé? – mormogok magamban, majd fohászkodom az égiekhez, hogy kössék le a kezemet, mert lehet, hogy el fog most szállni Tora arcába. Persze teljesen véletlenül.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés
Szia(sztook)!!!!
Hm...hm. Az gáz, ha fogalmam sincs, hogy mit írjak?O.o :$
Imádom mikor Rei ilyen.XD Először rosszfiú, bunkó meg minden aztán meg tiszta cuki lesz.XD Olyan kis szeretetre méltó. A világnak azt mutatja, hogy nem hiányzik az anyukája, hisz ezt várják el tőle, de belül őrlődik. Lehet, hogy tévedek, de én így gondolom. Majd kiderül. =)
Aoi, Uruha és Miyavi tiszta bolondok. XD 3 Idiót. :D (Nem, még nem fáj az arcom a sok vigyorgástól.XD) Tora egy s*ggfej, erőszakos, nagyképű, hülye agresszív d*g. Amolyan, ki ha én nem alak. Pfúúj, utálom az ilyet. Ha valami nem úgy van, ahogy Ő akarja, akkor már bedurvul. Diera nem tök mit írni. Egy beképzelt hülye. Vagy nem tom. Saga meg....hm. Tora mindent megad neki, amit pénzzel meglehet. Szerintem nem szerelmes belé úgy igazán, hanem fél tőle. Vagy nem tudom.*vakargatja a fejét zavarában*
Nyah, ahhoz képest, hogy az elején azt se tudtam, hogy mit írjak, azért elég sokat írtam.XD Várom a folytit. Baibai
Sziaa! *.*
Nem, nem az... XD Amit gonsolsz a fejiről, azt írd le *.*
Hát Reita tényleg elég bunkó néha, meg kemény srácnak tűnik... de ahogy írod, azért ő is tud aranyos lenni :3 a törődést és szeretetet meg mindenki igényli, tehát ő is *-*
Az őrült trió XD *-* Hát Reitáék bandája már csak ilyen vicces... :D Tora meg szöges ellentéte... >.> bizony!
Azért szép kritikát összehoztál, amit köszönök *-* :3