29. r�sz

Aoi POV

Hazafele s�t�lva igyekeztem nem olyasmikre gondolni, hogy megverik, bez�rj�k a szob�j�ba, nem adnak neki enni, az �gy�hoz k�t�zik, hogy semmik�pp se tal�lkozhassunk. Nagyon rem�lem, hogy nem lesz semmi baja – azt m�r t�nyleg nem �ln�m t�l.

Tal�n b�n, hogy szeretem? Hogy egy�tt vagyunk? �gy csin�lt az anyja, mintha egy fert�z� betegs�g�nk lenne, ami csak akkor m�lik el, ha nem l�tjuk egym�st. Csakhogy ez egy�ltal�n nincs �gy, hiszen ha nincs velem, csak m�g jobban �t akarom. Min�l t�volabb vagyok t�le, ann�l jobban hi�nyzik. Ak�rmilyen messze is van, �n ugyan�gy szeretem.

Alig �rek haza, �s miut�n becsuktam magam m�g�tt szomor�an az ajt�mat, azonnal megcs�rren a telefonom. �gy veszem fel, hogy meg sem n�zem ki h�v.

- Igen? – sz�lok bele.
- Aoi… - hallom meg nevemet a telefonban, egy nagyon ismer�s hanggal.
- Mi t�rt�nt?
- Eltiltottak – motyogja. - Azt mondta apa, hogy nem mehetek suli ut�n sehova, �s ide meg te nem j�hetsz. �n… holnap elmegyek iskol�ba… ott tudunk tal�lkozni.
- Most ink�bb pihenj, m�g jobban nem leszel… azt�n a sz�leid meg majd megb�k�lnek – mondom, mik�zben �n is pr�b�lom elhinni szavaimat.
- De az sok id�! – mondja kicsit er�teljesebben. – �n veled akarok lenni… - mondja szipogva, az �n sz�vem pedig �sszeszorul. Nem akarom, hogy s�rjon…

Vill�msebess�g alatt pattanok fel az �gyamr�l, majd egy v�llt�sk�ba belesz�rok p�r ruh�t, amit a h�tamra kapok, mik�zben a telefont m�g a f�lemn�l tartom.
- V�rj egy kicsit. Negyed �ra k�b�, �s ott vagyok – hadarom el gyorsan egy szuszra, azt�n kinyomom a telefont, �s m�g a konyh�ban meg�llok egy pillanatra, hogy meg�rjam egy cetlire, hol leszek az �jszaka, majd ezt a h�t�re ragasztom, �s a cip�h�z�s ut�n m�r itthon sem vagyok.

Futva teszem meg azt a t�vols�got, ami elvezet hozz�. Az ajt�t eleve kiz�rom, mint bel�p�si forma, �gy pr�b�lom fejben �sszerakni, hogy melyik az � ablaka. M�g szerencse, hogy nem emeletes h�z, �s nem a fels� szinten lakik, mert akkor igencsak neh�z helyzetben lenn�k.

Az egyik ablakon �t f�ny sz�r�dik ki, �gy mikor oda�llok el�, meg is l�tom Rukit az �gy�n fek�dni. Mosoly k�szik arcomra, �s bekopogok az �vegen kereszt�l. L�tom, hogy picit megijed, de amikor meg is sz�l�tom, m�r futva j�n ide, hogy beengedjen.

A t�sk�m leengedem a f�ldre a v�llamr�l, �s karjaimat szorosan k�r� fonom, miut�n �lel�sembe b�jt.

- Annyira hi�nyozt�l… – motyorogja a mellkasomba, �s olyan szorosan tart mag�n�l, ahogy csak tud.

- M�r itt vagyok – puszilok haj�ba, azt�n fej�re hajtom a saj�tomat, �s simogatni kezdem a h�t�t, de � csak remeg a karjaimban. – Mi a baj? – k�rdem, mik�zben elt�ncolunk az �gy�ig, amire �n le�l�k, � pedig az �lembe m�szik.

- Szeretlek… – motyogja, m�g mindig a mellkasomnak d�lve.

- �n is, picim – mosolyodom el, majd �jb�l simogatni kezdem.

- Aoi – sz�lal meg halkan.

- Hm?

- Ugye itt maradsz �jszak�ra? – szor�tja mag�hoz a fels�m.

- Szeretn�d? – k�rdem, majd puszit hintek a feje b�bj�ra, amivel el�rem, hogy elszakadjon a mellkasomt�l.

- �h�m – b�logatja, majd � is elmosolyodik.

Nem is tudom igaz�b�l, hogy mennyi id� telhetett el, de m�g mindig ugyanabban a p�zban vagyunk, mint ezel�tt, azzal a k�l�nbs�ggel, hogy m�r eld�ltem az �gyon, Ruki hozz�m b�jt, �s �pp a hasamra rajzolgat az ujjacsk�j�val. Felkuncogok halkan, mert kicsit csikiz, amire azonnal felemeli a fej�t �s nagy szemeket mereszt r�m.

- Mi az? – k�rdezi aranyosan.

- Semmi – n�zek r� mosolyogva, �s homlokon puszilom. – Mennyi az id�? – keresg�lem szemeimmel a telefonom, de nem l�tom sehol.

- F�l kilenc m�lt – mondja, majd visszateszi a telefonj�t az �jjeliszekr�nyre. – Mi�rt? – b�jtatja vissza a fej�t a mellkasomhoz. – Sietsz valahova?

- Dehogy! – v�gom r� gyorsan, �s simogatni kezdem a derek�t.

- Akkor j� – motyogja. – Iz�… - pillant fel r�m. – F�r�dt�l m�r?

- M�g nem. Mi�rt? – vigyorodom el, mire p�r sz�kik arc�ra, ami nagyon k�v�natoss� teszi.

- Mert akkor majd… mehetn�nk egy�tt – suttogja nagyon halkan.

- �n benne vagyok – nyomok cs�kot a feje b�bj�ra.

- De majd k�s�bb, amikor mindenki elment aludni… - kezd el �jb�l rajzolgatni, de most a mellkasomra.

- �s addig mit csin�lunk? – k�rdem kicsit tal�n perverz hangv�tellel, pedig nem akartam ilyen f�lre�rthet�en fogalmazni.

- Mit szeretn�l? – n�z fel r�m mosolyogva.

- Nekem mindegy, csak veled legyek k�zben – suttogom ajkaira, azt�n megcs�kolom, ami viszonz�sra tal�l.

Teljesen belefeledkez�nk egym�sba, �s csak akkor v�lnak el ajkaink, amikor m�r Ruki az �lemben �l, �n pedig szem�rmetlen�l simogatom a fenek�t; meg n�ha bele is markolgatok. Nem tehetek r�la, im�dom a kis pop�j�t… - vigyorodom el, amikor pihegve n�z r�m kipirult arccal, �s v�r�s ajkakkal.

- Olyan kis cuki vagy – sim�tom meg l�ngv�r�s arc�t, ami m�g jobban elpirul.

- Aoi… – b�jik a nyakamba, �s kezeivel �tfonja a nyakam.

- Igen? – fonom �t derek�t kezeimmel.

- N�z�nk egy filmet? – k�rdezi halkan.

- Ha szeretn�l – mondom, majd fel�l�k, �gy hogy az �lemben maradjon, �gy meg�rzem, hogy �ssze�r�nk ott alul, mire mindketten reag�lunk: �n fels�hajtok, Ruki pedig ny�g egy apr�t.

- A-akkor bekapcsolom a g�pet – motyogja zavartan, azt�n kiugrik az �lemb�l, �s nemsok�ra m�r a neten keresg�l�nk a filmek k�z�tt.

M�r a film k�zep�n�l l�tom, hogy akkor�kat �s�tozik az �lemben, hogy att�l f�lek engem is egyben bekap. Hirtelen belepuszilok a nyak�ba, mire megborzong, �s h�tra n�z r�m.

- Aoi… - d�nny�gi, �n meg csak nyomok egy cs�kot a kis sz�j�ra is.

- Aludjunk? – k�rdem mosolyogva.

- U-um – r�zza meg a fej�t.

- Akkor az�rt �s�tozol m�r vagy f�l �r�ja… - vonom fel egyik szem�ld�k�m, mire elpirul picit �s lehajtja a fej�t.

- �n… - motyogja.

- Menj�nk f�rdeni, azt�n ir�ny az �gy – puszilom meg arc�t mosolyogva, amit mosollyal viszonoz.

- Ok� – egyezik bele. – De… f�rd�s ut�n megn�zhetj�k a film v�g�t!

- Sz�vem – t�rok bele sz�szi tincseibe nevetve –, hiszen most is mindj�rt elalszol! – Erre sz�r�san n�z r�m. – Ok�, ha m�g f�rd�s ut�n is �gy gondolod, akkor megn�zhetj�k.

- Akkor most menj�nk – fogja meg a kezem, �s h�z maga ut�n.

Amikor kin�z az ajt�n, k�rbepillant, hogy nincs-e senki odakint, majd halkan, settenkedve elgyalogolunk a f�rd�szob�ig, ahol bez�rja magunk m�g�tt az ajt�t kulcsra – biztos, ami biztos. B�r nekem eg�szen m�s okok jutottak eszembe err�l… nem az, hogy esetleg lebukhatunk… - karolom �t a derek�t, �s megharapom a f�l�t.

- A-Aoi! – sz�l r�m remeg� hangon, amin felkuncogok picit.

- Mondjad t�nd�rk�m – mondom kuncogva, majd a nyak�ra is puszit hintek.

- Semmi – fordul meg el�ttem, majd ad egy apr� cs�kot a sz�mra, azt�n r�m mosolyog, �s ell�pve mellettem megengedi a k�dba a vizet.

Milyen kis aranyos… - n�zek v�gig rajta, majd elkezdek vetk�zni, �s eg�szen belej�v�k a dologba, mert amikor felpillantok Rukira egy sz�l semmiben, azt l�tom, hogy d�bbenten �s elpirulva b�mul engem. Elvigyorodom, majd mell� l�pve elkezdem levenni az � ruh�it is, amit persze csendesen t�r, �s amikor m�r � is annyi ruh�t visel, mint �n, egy�tt belecsobbanunk a nagy k�dba, ami tele van sok habbal.

Percekig csak �l�nk csendben; �n a k�d sz�l�nek d�nt�m a h�tam, Ruki pedig a mellkasomnak, �s k�zben hallom, hogy j�tszik a v�zzel. Hirtelen feltorn�zom magam, hogy norm�lisan �ljek, majd fejemet a v�ll�ra teszem, �s megn�zem, mit csin�l. Persze meg is ijed picit ett�l a hirtelen mozdulatt�l, de azt�n csak mosolyogva r�m n�z, �s ad egy puszit. Viszont �n ezzel nem el�gszem meg… - hajolok k�zelebb arc�hoz, �s el�sz�r csak puszilgatni kezdem ajkait, amib�l hamarosan m�r �rz�ki nyelvcsata lesz. Ruki teljesen h�trafordul fel�m – h�la a nagy k�dnak -, �s kezeit mellkasomra sim�tja, mialatt �n haj�ba t�rok, �s m�g hosszabbra ny�jtom a cs�kot.

Sz�p lassan a haj�ban kutakod� kezemet egyre lejjebb vezetem a h�t�n, majd mikor el�rem a kis kerek fenek�t, megmarkolom, �s beleh�zom az �lembe, ahol azt�n egym�snak fesz�l�nk alul, �s ez olyan m�don zavarba hozza a kis Chibimet, hogy lecuppan a sz�mr�l, �s teljesen piros arccal kezdi n�zni a k�d sz�l�t mellett�nk. Olyan kis �des, ha elpirul… - mosolyodom el, majd magam fel� ford�tom a fej�t, nyomok egy cs�kot ajkaira, majd beleny�lok a v�zbe k�z�tt�nk. � ezt persze �gy fogadja, hogy a k�z�tt�nk munk�lkod� kezemre kapja a tekintet�t, azt�n mikor megtal�lom, amit kerestem, finoman megmarkolom, amire meg is kapom a v�laszt egy gy�ny�r� ny�g�s k�p�ben, amit Ruki adott ki a cs�kolnival� kis sz�j�n.

- A-Aoi… - szuszogja szaggatottan nevemet, �s v�llamra teszi a kezeit. – Mit csi…

- H�t csak nem aludhatunk azokkal ott lent… - felelem huncutul, �s homlok�nak d�nt�m a saj�tom. – Nincs okod zavarban lenni, hiszen m�r csin�ltuk ezt, ha j�l tudom…

- J�, de… - motyogja �desen, de azonnal elhallgat, amikor megmozd�tom rajta a kezemet.

- Ha m�sra m�g nem vagy k�szen… ez az�rt m�g belef�r – puszilom meg orr�t, majd meg�rzem apr� kezecsk�j�t f�rfiass�gomon, amire egy halk ny�g�st hallatok.

- Uhum – d�nny�gi, �s ink�bb nyakam hajlat�ba b�jtatja elpirult pofij�t, hogy ne l�ssam, mennyire zavarban van.

Hamarosan mindkett�nk keze egy ritmusra mozog, �s a f�rd�szob�t bet�ltik a k�jes s�hajok, apr� szuszog�sok, elfojtott ny�g�sek. Persze �rzem, mikor �ri el a hat�rait ez a cs�pps�g, mert beleharap a nyakamba, azt�n teste megremeg, �s p�r pillanattal k�s�bb egy hangos ny�g�ssel �lvez el. Term�szetesen �n sem maradok ki a j�b�l, hiszen �gy, ahogy az �n kezem �t, az �v� engem rep�t a cs�csra.

Piheg�nk m�g, mikor m�r lassan kih�l a v�z, de Ruki egy pillanatra sem hajland� elengedni a nyakam, felemelni a fej�t a nyakamb�l �s kim�szni az �lemb�l – ahova a k�z�s k�ztorn�nk ut�n f�szkelte mag�t. Hi�ba maradn�k �gy vele eg�sz �jszaka, m�r kezdek f�zni, �s ahogy �rz�kelem, � is didereg m�r. Megf�zni pedig nem k�ne – tekintve, hogy m�r �gy is le van s�r�lve.

Nemsok�ra m�r a j� meleg takar� alatt vagyunk a szob�j�ban. Ruki feje a nyakamb�l m�g nem szakadt ki, a l�bai az eny�mek k�zt �sszegabalyodva, a kezeit pedig mellkasomon tartja, �s n�ha meg-megsim�tja. Olyan �des, hogy m�g mindig zavarban van a kis v�zi torn�nk miatt, hogy bele sem merek gondolni, mi lesz, ha tov�bb megy�nk, �s m�r nem csak k�zzel szerz�nk �r�met egym�snak. Mereng�semb�l az szak�t ki, hogy az el�ttem fekv� egy�n heves mocorg�sba kezdett, ami viszont engem egy�ltal�n nem akad�lyoz meg abban, hogy ne cs�sztassam le a kezeimet a derek�r�l a fenek�re, amit ezek ut�n nagy odaad�ssal kezdek el simogatni.

- Aoi… - suttogja halkan, de nem emeli ki a fej�t a rejtek�b�l.

- Hm? – k�rdezek vissza ugyanolyan halk hangon, de a kezem �ld�sos munk�j�t egy pillanatra sem szak�tom meg.

- Neked fen�k-f�tised van? – kezd el k�r�ket rajzolgatni mellkasomra, mire meg�llok a simogat�sban, �s elcsod�lkozom a k�rd�sen, majd elhajolok t�le �gy, hogy l�ssam az arc�t, ami most is, mint mindig, v�r�s sz�nben pomp�zik, eg�szen a f�le hegy�ig.

- Nem – vigyorodom el, majd puszit nyomok ajkaira. – Csakis a te pop�d tesz ilyenn� – markolok bele az el�bb eml�tett testr�sz�be, amire ny�g egy apr�t.

- Sz-sz�val azt mondod, hogy… m�s�t nem fogdosn�d ennyit? – b�jtatja vissza mag�t a nyakam hajlat�ba, ahol �rzem a b�r�m�n, hogy leveg�t vesz.

- Azt – kuncogom, �s haj�ba puszilok. – Csak a ti�det fogdosom, mert ha te hozz�m tartozol, akkor a feneked is, �s �n nem vagyok hajland� lemondani a legjobb dolgokr�l.

- Szeretlek – markolja meg fels�met, �s szinte bele b�jik a mellkasomba, annyira k�zel vackolja mag�t hozz�m.

- �n is t�ged – mosolyodom el, majd v�ltunk m�g egy kifejezetten hossz�ra ny�jtott j� �jt cs�kot, ami ut�n eg�sz hamar elalszunk egym�st �lelve.

Annak ellen�re, hogy Ruki el volt tiltva t�lem, majdnem minden este belop�ztam hozz�, �s egy�tt t�lt�tt�k az �jszak�t. Persze �gy a napok gyorsan teltek, csak annak nem �r�ltem, hogy a suliban nem l�thattam. J�, este vele voltam, de az m�g sem ugyanaz, �s akkor csak egy kis id�t lehett�nk egy�tt – b�r azt nagyon j�l elt�lt�tt�k mindig.

Egyik nap Ruru mondja, hogy rendez este egy bulit. Nem akarok Ruki n�lk�l menni! – s�p�tozom magamban.

- Ma este? – rohanja le Reita a k�rd�s�vel, amin pislogok nagyokat. Ennek meg mi baja? – �s kiket h�vsz meg?

- H�t titeket term�szetesen! – h�zza ki mag�t Ruru. – Meg Aoi hozhatja Rukit – n�z r�m egy kis gondolkod�si id� ut�n, amire azonnal egy hatalmas vigyor ter�l sz�t arcomon.

- �s nem lenne baj, ha elh�vn�m Taka-chant? – k�rdezi �jb�l Reita.

- Nem lenne. Van el�g vend�gszob�nk.

- Nem megh�zni akarom – oltja le Rei, �s j�tssza a durcis kisfi�t. – J�rni akarok vele.

- De hiszen � az �cs�d, nem? – sz�lal meg Miyavi, az �sz.

- De nem v�rszerinti, te vadbarom! – vil�gos�tom fel

- Basszus, t�nyleg! – vakargatja meg tark�j�t k�nj�ban. – Elh�vhatom Kait is?

- Fel�lem – motyogja Uruha, majd valamivel vid�mabban folytatja. – De �gy k�sz�ljetek, hogy nem mentek haza ma j�zanon!

- �n nem iszok sokat – jelenti ki Reita, mi meg �gy n�z�nk r�, mintha azt mondta volna el, hogy gyereket sz�l. – Most mi van? J�zanul akarok �sszej�nni vele! - duzzogja.

- Ok�, �rtj�k mi. – Ezut�n megy�nk �r�ra, �n meg m�r a bulin gondolkozom, �s azon, hogy mennyit egy�tt lehetek az �n kis cs�pps�gemmel.

Sz�lj hozz� te is!

N�v:
E-mail c�m:
	Amennyiben megadod az email-c�medet, az el�rhet� lesz az oldalon a hozz�sz�l�sodn�l.
Hozz�sz�l�s:
Az�rt, hogy ellen�r�zhess�k a hozz�sz�l�sok val�dis�g�t, k�rj�k �rd be az al�bbi k�pen l�that� sz�t. Ha nem tudod elolvasni, a friss�t�s ikonra kattintva k�rhetsz m�sik k�pet. �rd be a fenti sz�t:

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.